AZ ÉLET EGY TIBETKÉVEL

Az élet egy tibetkével sokkal jobb, mint tibetke nélkül – mintha egy új gyerek születne a családba. Ők mindenképpen családtagnak tekintik magukat, és – megfelelő tanítással, sok szeretettel és dícsérettel – ezt a „feladatukat” boldogan, mindenki megelégedésére teljesítik, hiszen a GAZDIT ez boldoggá teszi.

Semmi köze a terrierhez, jobb elnevezés lenne a tibet apso, de sajnos angolból rosszul fordították a nevét, ami rajta ragadt. Tibetben szerencsehozó kis embernek hívják, és úgy jellemzik, hogy egyharmad kutya, egyharmad macska, egyharmad ember.

Nagyon okos, gondolkodó, önálló akarattal rendelkező fajta. Ne várjuk tőle, hogy úgy betanítható mindenre, mint egy német juhász vagy más munkakutya. Legjobban a pulihoz tudnám hasonlítani, de a pulinál sokkal kezelhetőbb, szelíd, emberközpontú.

Eredeti foglalkozása terelőkutya és társkutya volt már Tibetben is. Ő volt a csengő, ha idegen érkezett – ő jelezte a nagy testvérnek, a tibeti masztiffnak (akinek semmi köze a masztiffokhoz, inkább a komondorhoz hasonlíthatnánk), hogy dolog van. Ezen kívül a nagy hidegben éjszakánként a gazdi melegítése is feladatai közé tartozott, így több mint kétezer éve szorosan az ember mellett, családtagként él. (Kr. e. 800 körül már tudunk Tibetben kis testű hosszú szőrű kutyákról, amelyeket "Apso" néven említettek. Ez Tibetben olyasmit jelent, hogy "szőrrel fedett".)

Talpának, lábfejének kialakítása miatt nagyon jól mászik, kapaszkodik, és nagyon rugalmas, nagyot tud ugrani – erre érdemes odafigyelni akár a kerítésnél, akár az étkező asztalnál….

Nagyon jó jelzőkutya, minden furcsa dolgot észrevesz és szóvá is teszi, de nem ugat fölöslegesen. Meg fogja szokni az új helyen lévő hangokat, neszeket, és rövid idő alatt kiválogatja azt, amire figyelmeztetni kell a GAZDIT.

Imád tanulni – bármit, bármikor. Az alap-engedelmességi tudnivalókat rögtön az elején el lehet (és kell) kezdeni tanítgatni neki (ül, fekszik, pórázon szépen sétál, NEM MEGY KI ENGEDÉLY NÉLKÜL ELŐTTÜNK SEMMILYEN AJTÓN VAGY KAPUN).

Akár tanítjuk valamire, akár fegyelmezzük, erőszakkal, szidással nem sokra megyünk. A jó pillanatokat kell elkapni, amikor jót csinál – és akkor nagyon-nagyon megdicsérni, kis jutalomfalattal ráerősíteni (erre  nekem legjobban az apróra felvágott virsli vált be). A jutalomfalat nem az étkezés kiegészítésére való, kizárólag dicséret mellé adjuk. Titi klikkerrel tanult meg sok mindent, most is boldog, ha meglátja a kezemben, és tanulunk valami új trükköt.

A tibeti terrier nagyon gyors, robbanékony, ruganyos kutya, nehéz lefárasztani. Hosszú séták, labdázás, fogócska – amíg csak a gazdi bírja. Az agilityben is jól teljesítenek, de már nagyon sokfajta kutyás sport van,ami testhezálló lehet, pl. a frisbee, a flyball, vagy akár a dog dancing.