PANDA NAPLÓJA 6. rész

Vissza

A PLÜSSÖK

Sziasztok, bocs hogy eltűntem… de semmi időm sem volt diktálni a gazdinak nyár eleje óta. Annyi minden érdekes furi dolog történt, hogy nem is tudom, hol kezdjem.

Asszem ott hagytam abba, hogy anya nem akart velem játszani, és hogy nagy lett a pocakja. És ez egyre csak nagyobb lett. Volt olyan, hogy már nem is tudott rendesen lefeküdni, csak oldalt, vagy a hátára, és akkor még jobban látszott, hogy mennyire meghízott. Sajnáltam szegényt nagyon, mert olyan nehezen mozgott. Nagyon bíztam benne, hogy meggyógyul, és visszakapom a játékos mamámat.

Közben a bácsik megint csak jöttek, és zörögtek meg pakoltak a kertben. Viszont a teraszunk fölött egyszer csak lett egy plafon, igaz, nem olyan, mint a szobában, hanem lehet látni a napocskát fölötte. Apa örült a legjobban, mert ő úúútálja, ha esik az eső, és most itt a teraszon esőben sem lesz vizes. Én nem útálom annyira, ha vizes vagyok, de azért a plafonnak én is örülök nagyon. Anya is itt heverészett egész nap.

Az is nagyon jó volt, hogy gazdi sokkal többet volt itthon velünk, mint azelőtt. Játszott is velem sokat, mert egy kicsit szomorkás voltam anya miatt. Gazdi egyik nap a morgójában hozott valami nagy dobozt vagy mit, de nagyon érdekeset, ilyet még nem is láttam soha (mondjuk én még sok mindent nem láttam ám). Nagy nehezen becipelte a szobába, meg tologatta a bútorokat mindenfelé körbe-körbe a doboz körül, és behozta azt a kerítést is, amit már ismerek abból az időből, amikor nagyon pici voltam, és a tesókáimmal laktunk mögötte. Amikor elkészült, megmutatta nekünk a dobozt. Először anyát vitte oda. Ő bele is mászott, megszaglászta, és lefeküdt benne aludni. Gazdi nagyon örült ennek, azt mondta, hogy anya nagyon okos, és hogy ez lesz a picik helye. Nem nagyon értettem, hogy milyen picikről beszél, mert anya egyre nagyobb és nagyobb lett  – leginkább széltében, és apa sem olyan pici, és hát már én sem, bár én vagyok a legkisebb a családban. Mikor anya kimászott a dobozból, én is megnézhettem. Jó szaga volt, és belül körben valami rudak voltak. Apa is megvizsgálta, de ő hamar otthagyta, neki nem tetszett a szaga.

 Aztán az egyik nap anya nagyon szuszogott, mászkált, és mindig a gazdi mellett maradt, meg a gazdi is mindig csak anya után mászkált. Aztán eljött hozzánk Pötyi unokatesóm gazdija is. Ő is, és gazdi is állandóan anyát simogatták, fogták a pocakját. Ja, és egy kis berregő masinával végigcsiklandozták anya hasát, és utána már ott nem volt anyának haja. Nem is értem, miért hagyta, hogy ezt csinálják vele, de úgy láttam, nem bánja.

Gazdi és Pötyi gazdi is nagyon idegesek voltak, és sem engem, sem apát nem engedték anya közelébe, és a kerítést úgy csinálták, hogy ne tudjak odamenni, és nem is láttam, hogy mi van a kerítés mögött, mert letakarták. Pedig én annyira szerettem volna anyához menni, úgyhogy megpróbáltam átmászni a bútorokon, de ezt gazdi nem engedte, vagy legalábbis felmászni a kis szekrényre, és felülről bekukucskálni. Ez sikerült is néhányszor szerencsére. Meg az udvarról is megpróbáltuk apával, hogy az ablakon benézünk, de az annyira magasan van, hogy na. De azért álldogáltunk ott egy darabig, hátha mégis lejjebb jön, de sajnos nem mozdult egyáltalán.

 Szóval hallgatóztam nagyon, és aggódtam anyáért, mert láttam, hogy nem érzi jól magát. Aztán olyanokat hallottam, hogy megvan az első, és dícsérték anyát, hogy milyen ügyes. Kicsit bekukucskáltam, és láttam, hogy anya mellett van valami nagyon picike plüssjáték, és anya azzal játszik. Bár furcsa játék volt, mert mocorgott, és sírt. Olyan jó lenne, ha én is kapnék ilyet. Aztán ez a valami odamászott anya hasához, és akkor már nem sírt, csak nagyon hangosan cuppantott. És akkor egész délután ugyanezt hallottam, és mikor bekukucskáltam, láttam, hogy anya mellett egyre több kis plüss mocorog, és egyre hangosabban hallottam a cuppantást.

Én nagyon szerettem volna bemenni a kerítés mögé, de nem lehetett. Gazdi kicsit elhúzta a függönyt, és akkor rendesen megnézhettem a dolgokat. De amikor anya meglátta, hogy kukucskálok, akkor nagyon mérges lett, és elzavart onnan, morgott, meg minden, úgyhogy nem próbáltam meg többet. Csak akkor, ha anya nem vette észre. Szerencsére a kis szekrény tetején állva pont beláttam a plüssökre és anyára, de ő nem vett engem észre. De ezt nagyon csendben kellett csinálnom, de nagyon ügyes vagyok ám, úgyhogy sikerült mindig.

Apa is benézett egyszer, de anya őrá is morgott, úgyhogy apa is odébbállt. Meg azt mondta, hogy máskor is pont ez volt. Azt mesélte, hogy amikor én pici voltam, ugyanúgy néztem ki, mint ezek a plüssök, és anya ugyanúgy morgott rá. És hogy ezek a kis plüssök majd meg fognak nőni. Meg azt mondta, hogy ezek az én tesókáim. Apa azt mondta, hogy nem szereti ezeket a pici plüssöket nagyon, mert egyszer egy ilyen beszaladt a hasa alá, és megharapta a valamilyét, amit nem értettem, hogy micsoda. Nahát, én meg annyira örültem, hogy ennyi tesókám van megint. Csak sajnos nem játszhattam velük egyáltalán.

Gazdi végig nagyon izgult, de estére megnyugodott. Pötyi gazdival beszélgettek sokat, hallottam, hogy azt mondják, hogy ennyire nem is számítottak, és hogy jaj de édes picikék. Azt is hallottam, hogy tíz tesókám van, és hogy hat kislány, négy meg fiú. Anya is megnyugodott végre, és csak feküdt a nagy dobozban, a plüsstesók meg cuppantottak nagyokat.  Gazdi meg ott volt mellettük végig. Azt mondta, hogy segíteni kell a plüssöknek, hogy megtalálják a cicit, mert nagyon sokan vannak, és nagyon picikék még. Jaj, én annyira boldog voltam, hogy anya jól van, és hogy vannak plüsstesóim.

Ebben az időben minden napunk ugyanúgy telt. Gazdi egész nap itt volt velünk, de legtöbbször anyánál volt meg a plüssöknél. Azért velem is játszott kicsit, meg apával is, de nem olyan sokat, mint máskor. Én meg sokat leskelődtem, és láttam, hogy a plüsstesók már sokkal jobban tudnak mászkálni. De úgy  láttam, hogy nem nagyon tudják, merre induljanak – olyan volt, mintha nem látnának semmit. Emiatt kicsit aggódtam, de végül mindegyik odamászott anyához, és cuppantott.

Eltelt két nap, és a gazdin megint láttam, hogy nagyon aggódik valami miatt. Azt mondta, hogy a legkisebb plüss nem akar enni egyáltalán. Aztán elővett egy pici üveget, aminek a tetején volt valami, és abba öntött fehéret – azt mondta, hogy tálszer. És ezt a kis üveget dugta a picike plüsstesó szájába, de akkor sem evett. És akkor gazdi elvitte a picike plüsstesót – azt mondta, a doktor nénihez mennek. És amikor hazajött, akkor már nem volt nála a pici plüss, és megint láttam, hogy olyan furcsa ízű víz folyik a szeméből. Megsimizte anyát, és mondta neki, hogy sajnos a pici plüsskislány már nem jön vissza hozzánk soha. És hogy most már nem lehet semmi baj, és a többi plüsstesónak jól kell lenne. Én is nagyon szomorú voltam ám, de azért próbáltam vígasztalni a gazdit, meg anyát is akartam, de ő még mindig nem engedte, hogy bemenjek a kerítés mögé.

Anya csak nagyon ritkán jött ki az udvarra. Én is, és apa is rögtön odaszaladtunk hozzá, adtunk neki sok puszit, de anya nem nagyon foglalkozott velünk, gyorsan visszaszaladt a dobozba. Még az ennivalóját is oda vitte neki a gazdi, és úgy evett, a plüssök között fekve, ők meg közben nagyokat cuppantottak, és masszírozták anya pocakját.

Aztán másnap a gazdi megint nagyon ideges volt. Simizte anya pocakját, és azt mondta neki, hogy el kell menni a doktor nénihez. Anya is panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, mert az egyik cicije nagyon fáj, és nagyon megdagadt. Úgyhogy a gazdi berakta anyát a kocsiba, mert a saját lábán nem akart menni, azt mondta, nem hagyja ott a piciket. De gazdi nagyon határozott lett, és azt mondta, hogy menni kell, és kész. Azt hittem, hogy amíg anya nincs itt, végre bemehetek a plüsstesókhoz, de gazdi bezárta a szoba ajtaját, és nem tudtam odamenni. Aztán mikor hazaértek, anya már sokkal jobban volt szerencsére. És rám sem nézett, csak rohant be a dobozba. Jaj, pedig úgy szerettem volna játszani vele kicsit.

Gazdi nagyon sokat villantott a kamrával is. Meg beletette a pici plüssöket abba a csipogó méregbe, vagy mérlegbe, amibe engem is beletett, amikor még belefértem. Azt mondta, hogy most már minden rendben, és mindegyik tesókám eszik sokat, és hogy már híztak is. Mondjuk azt láttam, amikor belestem, hogy a pocakjuk olyan, mintha lenyeltek volna egy labdát. És nagyon szépen voltak, a hajuk fényes lett nagyon. De még mindig nem volt szemük, meg a fülük is annyira furcsán oldalra állt, hogy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy tényleg a tesóim e, mert az enyém nem ilyen. Lehet, hogy anyát átverték?

   

 

 

 Vissza