PANDA NAPLÓJA 4. rész

Vissza

2011. május 13.

Sziasztok, megint itt vagyok. Annyi minden történik velem mindig, hogy alig győzöm elmesélni.

 


 Emlékeztek, hogy 5 tesóm van, ugye? Az egyik tesógazdival az én gazdim nagyon sokat beszélget a fekete valamin. De a többiek nem tudom, hol vannak, mi van velük, pedig nagyon szeretnék velük megint olyan jókat bunyózni. Gazdi biztos megértette, hogy ezt szeretném, mert egyik nap megint a nyakamra csatolta az örvet, meg a hosszú madzagot, és beültünk a morgóba, és elmentünk jóóóóó messzire.Már nem sírok ám az autóban, mert nagyon érdekeseket lehet látni mindenfelé, és mindig lehet mosolyogni a másik autóban nézegetőkre.

Amikor már jó sokat autóztunk, és kiszálltunk egy szép ház előtt, a kerítés mögött láttam egy hasonszőrűt ugrándozni. Egy néni kinyitotta a kaput, akire halványan emlékszem, mert mikor még kicsik voltunk, és együtt voltunk a gazdi házában, akkor többször is eljött egy kisfiúval meg egy bácsival, simizett engem is, de inkább az egyik tesómat, a Somát simizte.

 

 Bementünk a kertbe, és akkor megláttam Soma tesómat. Hát, jól meglepődtem, mert úgy elékeztem, hogy sokkal kisebb – bár, ha belegondolok, akkor még én is átfértem egészen kicsi helyeken, most meg már nem. Soma is így járt. Soma a nyakamba ugrott, meg rohangált, meg mindig a hátam mögött volt, ésonnan akart a nyakamba ugrani, és akkor gazdi mindig rászólt, hogy nem szabad. Én sem örültem neki, mert amikor rámugrott, mindig le kellett ülnöm. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez most micsoda – örül, vagy nem. De végül kiderült, hogy nagyon örült. Én egy kicsit megijedtem tőle, ezt megmondom őszintén. Kellett néhány perc, hogy biztos legyek benne, hogy nem akar bántani, csak ő így játszik – hát, ilyenek ezek a fiúk, mindig csak a bunyó, meg a szex (ezt a gazdi mondta, és végképp nem értem, hogy mit jelent, de mindegy is).Gazdi beszélgetett a nénivel, mi meg Somával a kertben játszottunk.

Aztán megint beültünk a morgóba, de akkor már a néni, és a fia, és Soma is beültek. De akkor nem sokat utaztunk, és egy nagyon szép zöld parkban szálltunk ki, ahol jó sok ember volt. Láttam egy kisfiút, aki nagyon érdekesen nézett ki, mert nem voltak lábai, csak két nagy kerek valami volt  helyette, és nagyon gyorsan tudott vele menni. Bár mintha mégis lett volna lába, de azok nem a földön voltak, hanem a kerek valamik között a levegőben, és nagyon kapálózott velük. Meg volt ott néhány kutya is madzagon, akik a gazdijukkal mászkáltak a bokrok között. Sétáltunk egy kicsit mi is, és aztán bementünk egy kerítés mögé, ahol mindenféle játékok voltak, meg sok kutya, de már madzag nélkül. Akkor gazdi rólam is levette a madzagot, és Soma is szaladhatott szabadon.

Aztán odajöttek hozzánk a többi kutyák – juj, nagyon nagyok voltak ám, én meg féltem kicsit, mindig a gazdi közelében maradtam a biztonság kedvéért. De nem bántott senki szerencsére. Soma sokkal bátrabb, mert azt mondta, ő már volt itt máskor is. Valami kutyafutó a hely neve, ha jól emlékszem. Jó volt ez is, bár én annyira nem élveztem. Soma viszont nagyon jókat futkozott az egyik nagy kutyával,  a végén már lógott a nyelve. Azt mondta, nagyon tetszik neki az a kutyalány. Gazdi kicsit beszélgetett a nénikkel, meg kattingatott a kamrával is. Mindenki azt mondta, hogy én milyen szép vagyok, meg Soma is milyen szép. Azért büszke voltam ám nagyon.

Ja, tényleg – el is felejtettem, hogy mielőtt elindultunk, gazdi megint berakott még otthon a nagy fehér edénybe, és megint bekapcsolta a vízköpő kígyót, meg habosra csinálta a hajamat, és utána elővette a hájszárítót is. Nagyon finom puha lett a hajam, és most már nem is voltam annyira torzonborz, mert megpróbáltam szépen nyugton maradni. Csak akkor ellenkeztem, amikor a lábamhoz meg a fejemhez ért a hájszárítózással – na, azt nagyon úúútálom. De végül örültem, hogy szép puha és tiszta vagyok, és mindenkinek tetszem.

Szóval aztán Somával még játszhattunk kicsit az ő házukban, aztán gazdi hazavitt apához és anyához, akik most is nagyon örültek, hogy újra látnak – és én is nagyon boldog voltam. Vacsiztunk, aztán alvááááás.


Azt már meséltem, hogy nap közben kint lehetünk a kertben apával és anyával. Nagyon finom meleg volt már akkor is, világított nagyon a sárga labda ott fent. De egyik nap nem láttam sehol, és nem is volt annyira meleg. Viszont valami víz folyt mindenhonnan, pedig nem volt sehol a vízköpő kígyó. Apa egész nap bent volt a darázsban, ott nem jött semmi víz sehonnan, azt mondta, hogy útálatos idő van, és nem szereti az esőt. Anya nem mondta, hogy nem szereti, de ő is inkább ott heverészett, ahol a gazdi morgója szokott állni, és ott sem esett sehol az eső.

Nekem viszont nagyon tetszett. És a gazdi nem volt otthon, gondoltam, a hájszárítót is megúszom, ha vizes leszek. Szóval szaladgáltam az esőben, annyira jó volt a vizes fűben hanyatt feküdni. Meg találtam egy helyet, ahol a sok víz valahogy ott maradt egy helyben. Nem volt nagyon hideg, és amikor belefeküdtem, annyira finom puha volt. Mondjuk nem értettem, hogy a lábam miért nem olyan színű, mint máskor. Szóval tetszett nagyon a dolog. De aztán, amikor már sokáig csináltam ezt, kicsit elkezdtem fázni, és ahogy megnéztem a pocakomat, hát, az sem olyan színű volt, mint máskor.

 

 

 

Közben hazaért a gazdi, és amikor bejött a kapun, és én odarohantam hozzá, hogy puszit adjak neki, akkor – életében először – azt mondta nekem, hogy ne jöjjek a közelébe, meg azt is mondta, hogy Jézus Mária, meg valami varacskos disznót is emlegetett. Nem tudom, hogy az mi lehet. Aztán kattingatott a kamrával, azt mondta, hogy ezt meg kell örökíteni, mert ő ilyet még nem látott. Aztán gyorsan felkapott, és megint jött a fehér nagy edény, meg a vízközpő kígyó, meg a hájszárító. De a végén a lábam és a pocakom is megint olyan színű lett, mint máskor, és már nem fáztam, aztán megint kattingatott a kamrával. Úgy láttam, hogy nagyon elégedett volt velem, mert rendesen viselkedtem, pedig már nem is kaptam közben vurslit. Végülis nem annyira rossz ez a fürdés, mint ahogy gondoltam, már kezdem megszokni.

Meg ha a gazdi ezt szeretné, hát megengedem neki, meg annyi puszit is kapok közben, hogy az mindent megér.


Képzeljétek, nagyon sok mindent megtanultam már, amit anya és apa tudnak. Gazdi egy új játékot tanított nekem, amit apával is szokott játszani. Nagyon jó játék, mert vurslival kell játszani, meg valami kattanós izével, aminek nem tudom kimondani a nevét, de valahogy úgy hangzik, hogy kukker, vagy klikker. Azt hiszem, mégis inkább kukker.

Szóval amikor kukkerozik egyet, akkor én kapok egy pici vurslit. Ennyi az egész játék – legalábbis eleinte azt hittem, hogy csak ennyi. Kicsit unalmas volt egy idő után, de gazdi nagyon ügyes, és mindig kicsit másként játsszuk. Van olyan, hogy le kell ülnöm, és akkor kattint, és csak utána kapok vurslit. Aztán van olyan, hogy eldob nekem egy labdát, és azt mondja, hogy hozd ide. Eleinte nem tudtam, hogy mit jelent az, hogy hozd ide, ezért mindig visszaszaladtam hozzá, számban a labdával, és akkor kukkerozott, és adott vurslit. Én meg rögtön kiköptem a labdát, és bekaptam a vurslit, és akkor nagyon megdícsért. Ezt még sokszor megcsináltuk, és a gazdi, amikor visszaszaladtam hozzá a labdával, azt is mondta, hogy ereszd. Ezt sem értettem eleinte, de hallottam a kukkert, és már tudtam, hogy kapok vurslit, ezért kiköptem a labdát. Aztán egyszer csak megértettem, hogy mit szeretne, és hogy mit jelent az, hogy hozd ide, meg az, hogy ereszd.  

 

Ezt a játékok anya nem szereti, azt mondta, hogy ő bizony nem fog ennyit rohangálni egy labda után, meg különben is, apa és én is sokkal előbb odaérünk, neki semmi esélye. Apa viszont nagyon ügyes ebben a játékban, és – be kell vallanom -, gyorsabban tud futni, mint én. És ő sokkal könnyebben megtalálja a fűben a labdát, mint én. Azt hiszem, ez azért lehet, mert ő már jobban ért emberül, és a gazdi mindig mondja neki, hogy ne arra, hanem erre, és tovább, meg ilyeneket, és apa akkor arra megy, amerre a gazdi mondja. Én ezeket a szavakat még nem értem sajnos. De ez a játék nagyon jó. És nem csak labdával lehet játszani, hanem bármelyik plüssömmel, meg azokkal a zörgős műanyag üvegekkel is, amit gazditól kapunk.


 

Egyik nap gazdi megint rám tette az örvet és a hosszú madzagot, és a morgóval elmentünk a nagyi házához. Ott beült a morgóba Pötyi, a féltesóm és a gazdigmamija, és elmentünk egy nagy kerítéses helyre, ahol nagyon sok kutya volt a gazdijával. Sétáltunk kicsit, meg játszottunk Pötyivel, aztán jött egy néni, és beszélt a gazdiknak. Aztán mindenféle dolgokat kellett csinálnunk, de már madzag nélkül. Például a gazdik elkezdtek futni, és én akkor először nem is tudtam, hogy az én gazdim hol van, de aztán mondta a nevemet, és akkor megtaláltam. Megint kukkerozott, és kaptam vurslit, meg a többi kutya is kapott. Tetszett nekem ez a dolog. Gazdi valami olyasmit mondott, hogy megiskolázott engem. Azóta sokszor megyünk oda, és mindenfélét tanulok, például már sokkal többször tudok akkor lefeküdni, mikor a gazdi kéri. Meg tudok úgy menni, hogy a lába mellett maradok, ahogy apa is tudja. Annyira örülök, hogy én is olyan okos leszek,mint apa és anya. Apa mesélte, hogy ő is járt iskolába, és nagyon szeretett ott lenni, mutatott is egy képet, amikor agilitál (??), és épp ugrik egy nagyot.

Vissza